Miközben elővettem ezt a csatos üveges különlegességet, egyből az jutott eszembe, hogy vajon miért nem találkoztam itthoni téli sörrel. Az egy dolog, hogy a magyar ember általában sörözik, de az nagyrészt nyáron zajlik és télen, (jó?) magyar szokáshoz híven áttér a borokra. Elsősorban a forralt borra. Mert ilyenkor a sörök helyét átveszi ez, valamint a likőrök, különböző magasabb alkoholtartalmú italok, hiszen valószínűleg amikor együtt a család, ott a feleség, a férfi sem különcködik a karácsonyi asztal mellett egy sörrel, miközben élete párja egy kis likőrt nyalogat. Persze ez az átlagra vonatkozik, kedves hölgyek, tudjuk, hogy igenis ti is isszátok a jó söröket.

 

Mindezek mellett itthon még nincs akkora hagyománya a söröknek, mint a boroknak. Íme, erre egy igaz történet: 1867-ben a kiegyezés idején, Ferenc József a koronázását követő ünnepségen elrendelte, hogy a Duna egyik partján osztrák hagyományokhoz híven sört mérjenek az alkalomra, a másik partján pedig budai, neszmélyi, Ipoly-völgyi bort. Így aki igaz magyar embernek vallotta magát, az bort ivott akkor. A másik érdekesség, hogy a sörre abban az időkben adót vetettek ki, amelyből komoly bevétele volt az udvarnak, így a magyarok, hogy megkerüljék az udvar bevételének növekedését, bort ittak, nemzeti ellenállás jeleként.

 

A másik ok, amiért nincs ilyen különlegesség, sokkal egyszerűbb. Nem érné meg. Egy példával hasonlítanám össze. Tudom, hogy nem ugyanaz a kategória, de valahol mégis segít elképzelni mi is állhat a háttérben. Ha a kóla karácsony idején elkezdene itthon forgalmazni egy csak télre készített mondjuk almás fahéjas kólát, valószínűleg megbukna a termék. Egyszerűen nem elég a piac és az emberek még nem elég nyitottak, legalábbis csak kevés százalékuk. Innentől kezdve egy téli sör is hasonlóképp járna, szinte biztos, hogy nem lenne nyereséges. 2006-ban próbálkozott ilyennel az Arany Ászok, a Téli Selymes bevezetésével, valamint kevesebben emlékeznek talán a Pécsi sörfőzde Három királyok nevű téli sörére.

 

A következő ok, hogy a téli sörök barna sörök. Itthon még ennek nincs akkora kiépített bázisa és az emberek inkább a világosabb söröket kedvelik és fogyasztják. Persze tisztelet a kivételnek. A barna sör pedig általában erősebb, kesernyésebb, a téli sör pedig még kissé édes, fűszeres is. Egyszerűen itthon még nem jöttek az ilyen ízek divatba szélesebb körökben. Ellentétben mondjuk a komoly téli ünnepeket a sörre építő Németországgal, Belgiummal, hogy csak Európában maradjunk. Németországban például jellemző, hogy helyi kis sörfőzdék csinálnak különleges alkalmakra, így télre is söröket. Nem nagy számban, pont a helyi igényeknek megfelelően. Érdekes viszont, hogy Amerikában hányfajta téli sör létezik, szinte megszámlálhatatlan. Pedig ott sem nyúlnak vissza a hagyományok akár ezer évre sörfogyasztásilag. Más kérdés, hogy az ottani 300 milliós népességre lehet építeni.

 

Önmagában erre létrehozni egy márkát, hogy csak téli sör, természetesen eleve rossz ötlet. Külföldön szinte mindegyik téli sör egy már meglévő márka termékcsoport bővítésének eredménye. Amelyik márkának kiépített fogyasztói bázisa van, az meg fogja venni a téli kiadást is.

 

Személy szerint akkor innék meg egy itthoni téli sört, ha az valami többet nyújtana. Hiszen ilyenkor magasabb alkoholtartalomra van szüksége a szervezetnek, emellett meg legyen különleges ízesítése, ne csak az legyen, hogy átragasztják a címkét az üvegen és akkor az már téli sör.

 

Hogy itthon mikor érjük ezt meg? Vagy megérjük ezt egyáltalán? Valószínűleg meg, de nem pár éven belül. Talán ha Vili bácsi a Barátok közt-ben téli sört szürcsölgetne, akkor sokan rákapnának…