A legenda úgy tartja, hogy egy ősi egyiptomi isten, Ozirisz tanította meg az embereket a sörfőzés mesterségére, ezért az egyiptomiak a sört vallási ünnepek alatt is táplálékként fogyasztották. Ma az afrikai söripar erős, nagy közdelem folyik a helyi és a nemzetközi vállalatok között a minél nagyobb részesedésért.
Afrika az a kontinens volt, ahol a legősibb söröket is készítették. Az ókori egyiptomi közösségek már 3000 éve próbálkoztak a sörrel, árpamaláta és egy korai búzafajta, a tönkebúza felhasználásával. Viszont a kontinens nagy részén egyszerűen túl forró az éghajlat ahhoz, hogy árpát termesszenek.Az afrikai sörfőzdék többségét európai vállalatok alapították, így érezhető a holland, valamint a német hatás is. A legtöbb ezek közül standard arany ászok típusú, de sok gyár készít stout söröket, pl. különböző erejű Guinness verziókat is.
Ugyanakkor még mindig találni cirok és kukoricasöröket is, Botswana, Malawi és Zimbabwe területén. Ezek semelyik mai modern sörhöz nem hasonlítanak. Legalább annyira tekintik őket ételnek, mint italnak, ugyanis szénhidrátokban, vitaminokban és ásványi anyagokban kivételesen gazdagok.
Sörvállalatok is készítenek ilyet, az egyik a Chibuku. De a szájhagyományban csak Shake Shake néven terjedt el, mivel a zsírpapír tárolóedényt -amiben tárolják- fogyasztás előtt fel kell rázni, hogy az elállt folyadék visszanyerje gabonás, joghurt jellegű állagát.
Valamiért nem vonz a ciroksör annyira..
A ciroksöröket zabkása jellegű keverékből készítik, melyben a cirok és más szemes termény, például kukorica található, valamint víz – ezt a keveréket adják hozzá a sörélesztőhöz.
Érdekes egyébként, hogy az afrikai söröknek olyan tipikusan afrikai hangzású neveket is adnak. Például: Tusker, Safari, Kilimajaro, Lion.
Teljesen más világ, teljesen más kultúra, teljesen más sör. De egy érdekes szelete a nagy sörvilágnak.
